Igazából az összeset szeretem de muszáj válogatni,nem írhatom le mindet XD
Az én apám
Az én apám '56-ban golyók között járt Az én apám Akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám. Ott volt, mikor dőltek a szobrok, Látta apám Azt is mikor jöttek a tankok, Az én apám Az én apám
Mentőautón rabszállító ő mindent megjárt Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád Az én apám Azóta is büszke vadként él töretlen hittel És már semmitől sem fél az én apám Az én apám
A jó apám Úgy nevelte mindhárom fiát, Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát Öregember, mégis hogyha hívná a haza Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna Az én apám, Az én apám
Az én apám '56-ban golyók között járt Az én apám Akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám. Ott volt, mikor dőltek a szobrok, Látta apám Azt is mikor jöttek a tankok Az én apám Az én apám Az én apám Az én apám
Csendes a Don
Álmos a táj, nem muzsikál Mint, amikor egy szív, ha megáll Búsul a vén őszi levél Vissza talán már sose tér
De még mielőtt a földbe teszik Mesélj milyen volt, mondd el nekik Hogy csendes a Don Egy halk sírhalom És fázik a jéghideg földben a csont De mind hazavágy, mint a madár Várja őket az otthoni táj
Hallgat a tábor, nincs csatazaj Sírnak az ágak, néma a dal
Egy az Isten, egy a nemzet
Egy az Isten, egy a nemzet Bármily gyenge, bármily sebzett. Ahol a fák égig nőnek, Állnak még a határkövek.
Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnal csillag szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák Esőverte árva kopják Visszhangozzák, mennydörögnek Egy az Isten, egy a nemzet.
Ref: 2x
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba, Érezd a pataknak sebes rohanását, Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják, Idegen hatalmak őket összezúzták. Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Ref: Szent koronánk 4x
Hazám, hazám
Mint száműzött, ki vándorol sűrű éjen át, Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát. Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes-egyedül Úgy tépi künn az orkán, mint az önvád itt belül.
Refrén:
Hazám, hazám te mindenem Tudom, hogy életem neked köszönhetem Arany mezők, ezüst folyók Hős vértől áztatottak, Könnytől áradók.
Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem, Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Ó, bujdosó székely, Tekints fel az égre! Nézd meg, hogy tőled Milyen keletre! Nézd meg, hogy a felhő Hogyan keletkezik! Székelyország felé Hogyan közeledik.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok
Erdély meg volt verve, Meg volt ostromozva. Kárpátok szent bércét Tövis koszorúzza. Hőseinknek sírja, Hogyha kinyílana, Árpád vezér hangja Onnan kiszólana.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok
Ó, bujdosó székely, Tekints fel az égre! Nézd meg, hogy tőled Milyen keletre! Nézd meg, hogy a felhő Hogyan keletkezik! Székelyország felé Hogyan közeledik.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok
Erdély meg volt verve, Meg volt ostromozva. Kárpátok szent bércét Tövis koszorúzza. Hőseinknek sírja, Hogyha kinyílana, Árpád vezér hangja Onnan kiszólana.
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok Elvették tőletek Másé lett hazátok
Hol vagytok székelyek?
Légy jó, Légy hű Magyar
Tízezrek vesztek a csatamezőn, A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé. Ott állnak most, dicső őseik közt Hunnia égi seregében. És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit és erény, Visszatérnek újra Isten lángoló kardjaként!
1 Hol van Hazám, hol szült az én anyám, a föld, miért a vérem ontanám. Sujtson, tépjen vihar, légy jó légy hű Magyar!
2 Hol jég, hol tűz kiséri életem, a harcmezőn lesz majd a végzetem. Sujtson, tépjen vihar, légy jó, légy hű Magyar!
Esküszöm a Magyar Szent Koronára, hogy az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsájtkozok! Magamat mindig a hadi törvények szerint, derék harcoshoz illö modon viseltetem, és igy becsülettel élek és halok! Isten engem ugy segéljen!
Hol van Hazám, hol szült az én anyám, a föld miért vérem ontanád. Sujtson, tépjen vihar, légy jó légy hű Magyar!
Hol jég, hol tűz kiséri életem, a harcmezőn lesz majd a végzetem. Sujtson, tépjen vihar, légy jó, légy hű Magyar!
Ó ÓÓ Ó ÓÓ...
Lesz még
Lesz még, lesz még, Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben. Torda, Szereda, Várad, Nagybánya, Visszatér az őszre. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten, Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka, Visszatér a télen. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában, Zenta, Topolya, Temerin, Szabadka, Visszatér tavaszra. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron, Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona, Visszatér a nyáron. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron. Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon! Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Vesszen!
Magyarország katonái
Előhang:
"...Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom!..."
/Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus/
Magyarország katonái Tudtok-e még talpra állni Tudtok-e még a hazáért Fél világgal szembeszállni Kitartani mindhalálig Vissza el a szent határig És ha eljön majd az idő Jó anyátok így búcsúzik: Menj, menj, menj, menj!
Menj fiam, menj Bár te voltál mindenem A sárguló fűzfalevéllel üzenem Hogy élsz vagy sem Nem tudja senki sem De őriz anyád itt bent a szívében.
Magyarország katonái Érdemes közétek állni Érdemes a magyar zászlót Egy igaz ügyért szolgálni Érte élni mindhalálig Eljutni a szent határig És ha eljön majd az idő Jó anyátok így búcsúzik: Menj, menj, menj, menj!
Menetel a század
Ott ahol már nem szól szép muzsika szó, menetel a század belepi a hó, belepi a templom zsindelytetejét, majd kiássa onnan a magyar honvéd. belepi a templom zsindelytetejét, kettős keresztjét, majd kiássa onnan a magyar honvéd.
A Kárpáti hegyek jaj, jaj de magasak, mégis akad, mégis akad annál magasabb, magasabb a százados úr, mint a hegytető, akinek a parancsára hív a harcmező. Magasabb a százados úr, mint a hegytető, mint a Teremtő, akinek a parancsára hív a harcmező.
Csizma töri lábunk mégis dalolunk, hallja meg az egész város mikor indulunk, legény az a talpán aki közénk áll, nincs is a világon szebb a magyarnál. Legény az a talpán aki közénk áll, mindegyik betyár, nincs is a világon szebb a magyarnál.
Ne sirasson engem édes jó anyám, hazámat szolgálom legyen büszke rám, az asztalra rakjon bort meg szalonnát, úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát. Az asztalra rakjon bort meg szalonnát, no meg pálinkát, úgy várja haza, hejj jó vitéz fiát.
Ott, ahol zúg az a négy folyó
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Refrén:
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt az ősi vár fokán Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Hol csodás tündéri tó felett kacag, S nézi benne tűzarcát a nap. Hol regék születnek, száll a dal Búg a kürt az ős szilaj, S merre Erdély kéklő bérce áll Zúgva száll a magyar Turulmadár.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
Szerintem:
Ott, ahol zúg az a négy folyó
Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó, Csendes éjen halkan felsír a tárogató.
Refrén: Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt ősi vár fokán Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll, a magyar turulmadár.
Magyar földről székely földre szállnak fellegek, Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek. Még az égen is Hadak Útja jár, A legendák hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb lesz az ősz, szebben hull a hó, Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.
Refrén: Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Kárpát szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar Turulmadár.
Pálinka
A jó magyar pálinkának Nincsen párja Nincsen párja Egyedül van mint a magyar A világba A világba Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
A jó magyar pálinkának Nincsen párja Nincsen párja
Aranyból van, gyémántból van Minden cseppje Minden cseppje Olyan mint a tűzről pattant Kis menyecske Kis menyecske Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Aranyból van, gyémántból van Minden cseppje Minden cseppje
Orvosság ez akár milyen Nyavajára Kikúrálja Ezért jár a magyar ember A csárdába A csárdába Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Orvosság ez akár milyen Nyavajára Kikúrálja
Erős mint a háromszor vart Csizma szára Csizma szára Amiben be masírozunk Kolozsvárra Kolozsvárra Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Erős mint a háromszor vart Csizma szára Csizma szára Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Pató Pál úr
Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián, Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Roskadófélben van ház, hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad. Javítsuk ki, mert maholnap pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék? Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó, Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó. Hívni kell csak a szabót, a posztó megvan véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝
Életét így tengi által, bár apái nékie, Mindent oly bőven hagyának, soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝
Székely Himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényén
Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
Ameddig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha
Keserves múltunk évezredes balsors Tatár-török dúlt, a labanc rabigált Jussunk e honban, székely magyar földön Szabad hazában éljük boldogan.
Édes Szűzanyánk könyörögve kérünk Mentsd meg e népet, vérző nemzetet Jussunk e honban, székely magyar földön Szabad hazában éljük boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet Országhatáron, óceánon át Jöjj hát királyunk, itt vár a Te néped Székely nemzeted Kárpát bérceken
Ős szabadságát elveszti Segesvár Mádéfalvára fájón kell tekints Földed dús kincsét népek élik s dúlják Fiadnak sokszor még kenyere sincs
Már másfél ezer év óta Csaba népe Sok vihart élt át, sorsa mostoha Külső ellenség jaj de gyakran tépte Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja Csaba királyfi nézi táborát. Szűnik az átok, kiapadt a kútja, Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába dúlt már gyűlöletnek árja, Megáll a szikla, nem porlik tovább, Imánk az Istent újra megtalálja, Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!
Nem engedünk a 48-ból
Nem engedünk 48-ból, piros, fehér, zöld zászlóból, Az aradi 13-mat, megbosszuljuk mindahányat, Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar! Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Nem engedünk 48-ból, ékes, csengő magyar szóból, Mit kíván még most a nemzet? Elbitorolt anyaföldet! Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar! Tűzzel, vassal sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Nem engedünk 48-ból, tüzérekből, huszárokból, Isten úgyse´ megfizetünk, kivont karddal menetelünk. Vérzivatar sejehaj! Sírva vigad a magyar! Vérzivatar sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Nem engedünk 48-ból, nem, nem a 12 pontból! Szomorúság volt kenyerünk, ettől fogva már nem tűrünk! Vérzivatar sejehaj! Sírva vigad a magyar! Vérzivatar sejehaj! Sírva vigad a magyar!
Neveket akarok hallani
Neveket akarok hallani Kik 56 hóhérai Kik hoztak ítéletet Egy tiszta forradalom felett
Mert a bűn az csak bűn marad Kezükhöz vér tapad Istentől, embertől Ne várjon irgalmat Ezernyi áldozat most Sírjából felmutat Gyilkos és áruló Szent földben nem nyughat
Neveket akarok hallani Én nem tudok megbocsájtani A hosszú börtönévekért A porba hulló könnyekért
Mert a bűn az csak bűn marad Kezükhöz vér tapad Istentől, embertől Ne várjon irgalmat Ezernyi áldozat most Sírjából felmutat Gyilkos és áruló Szent földben nem nyughat
„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért, a sok évnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, hogy arccal lefele temették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem? Hát nem! Nem és nem!” (Wittner Mária)
Mert a bűn az csak bűn marad Kezükhöz vér tapad Istentől, embertől Ne várjon irgalmat Ezernyi áldozat most Sírjából felmutat Gyilkos és áruló Szent földben nem nyughat
Mert a bűn az csak bűn marad Kezükhöz vér tapad Istentől, embertől Ne várjon irgalmat Ezernyi áldozat most Sírjából felmutat Gyilkos és áruló Szent földben nem nyughat
Szél viszi messze
Szél viszi messze a fellegeket Felette lángol az ég Nyújtsd ide édes a kis kezedet Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább - Add tovább!
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább
Bármerre járok a csillagos ég Nevetve tekint le rám Bármerre járok a föld kerekén Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Szél viszi messze a fellegeket Felette lángol az ég Nyújtsd ide édes a kis kezedet Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább - Add tovább!
Ki tudja ölel-e a két karom, Ki tudja csókol-e szád galambom Ki tudja mely napon mely hajnalon Indul a század tovább
Bármerre járok a csillagos ég Nevetve tekint le rám Bármerre járok a föld kerekén Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején Süvíthet száz zivatar galambon Szívemnek te vagy az örök remény Tehozzád száll ez a dal
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Refrén:
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk Hazahív fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél, Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
Refrén 2-szer, majd a végén utolsó sor megismétlése
Ugye gondolsz néha rám
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Valahol tőled távol
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon, Elesett katonák teste lesz a vánkosom. Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél.
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél.
Ahova le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólama földet Messze majd a szél. A fáradt őszi szél, A fáradt őszi szél.
|